Egy vizsgálati vakcina képes „betanítani” a T-sejteket a KRAS-mutációk felismerésére, közli az OTSZ Online. 

A szemle alapjául szolgáló populáció alapú kohorsz vizsgálatban a VTE miatt antikoaguláns kezelést újonnan kapó betegek körében az apixaban terápia mellett alacsonyabbnak mutatkozott mind a VTE ismétlődésének, mind a vérzések kialakulásának aránya a rivaroxabannal összevetve.

Vénás tromboembóliás eseményen (VTE) átesett betegek esetén legalább 3 hónapig, vagy annál hosszabb ideig tartó alvadásgátló kezelést javasolnak. Az utóbbi években az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC) a K-vitamin antagonista (VKA) kezelés vonzó alternatívájává váltak, mivel a vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy a NOAC szerek hatékonysági és biztonságossági profilja hasonló a heparin/VKA kezeléséhez, fix dózisban alkalmazhatóak, és a használatuk nem igényli az INR rutinszerű monitorozását. Ez szignifikáns előrelépést jelent a hosszú távú alvadásgátló kezelés kivitelezésében, amit az is bizonyít, hogy az EINSTEIN vizsgálatokban a betegek dokumentáltan elégedettek voltak a rivaroxaban kezeléssel, ami jobb terápiás adherenciát, ezáltal a rekurrens VTE kockázatának a csökkenését jelentheti.

Az első vénás tromboembóliás esemény (VTE) utáni alvadásgátló kezelés időtartamát a rekurrencia becsült kockázata alapján kell megtervezni. Azoknál a betegeknél, akiknél a VTE oka átmeneti kockázati tényező volt, a kezelés időtartama 3-6 hónap. Akiknél a VTE hátterében malignus megbetegedés áll fenn, a rekurrencia kockázatát időközben újra fel kell becsülni, a betegség aktivitása, és a rákellenes kezelés alapján. Azoknál a betegeknél, akiknél a VTE-nek nem volt azonosított kiváltó oka, és alacsony a vérzéses szövődmények kockázata, meg kell fontolni a személyre szabott, határozatlan idejű alvadásgátlást. Nagy fázis 3-as vizsgálatok igazolták, hogy az új típusú orális antikoagulánsok (NOAC), a rivaroxaban, dabigatran és apixaban hatékonyak ebben az indikációban. Ezeknél a szereknél nincs szükség monitorozásra, és dózismódosításra, ezért a kiterjesztett alvadásgátló terápiát könnyebben kivitelezhetővé, és a betegek számára elfogadhatóbbá teszik

Összefoglalónk a VTE kezelését tekinti át kritikus szemmel annak fényében, hogy egyre több az adat az új orális szerekről. 

Az alvadásgátló gyógyszeres paletta egészen az utóbbi évekig meglehetősen szegényes volt. Az antikoaguláns kezelés fegyvertára a múlt század nyolcvanas évei közepéig csak a frakcionálatlan heparinból (UFH) és a K-vitamin-antagonistákból állt. Új lendületet a kis molekulatömegű heparinok (LMWH) bevezetése adott, majd – újabb közel húsz év után – alig néhány éve megjelentek a szelektív FIIa (trombin)- és FXa-gátlók.